A "p o s t a" szó 1500 elõtt egy szótárban se fordult elõ, a posta neve plaszul posta, francziául poste, angolul post, spanyol és portugál nyelven posta, latinul szinte posta és pedig eredetileg - posita statio, azaz állomás hely, ebbõl lett késõbben posta állomás vagyis postaló váltási hely. A posta szó azonban eöviditése a latin posita szónak, mely a rédi idõben bizonyos meghatározott helyeken felállított posta lovak elinditása és továbbitására vonatkozott.

A "posta" elnevezéssel Francziaországban XI-ik Lajos alatt, - ki 1464-ben 4 mértföldnyi távolságra egymástól lovas posta állomásokat berendezett - találkozunk legelõször, és õ nála fordult elõ a postamester név is (maitres de poste). Németországban a legelsõ postamesterek és postavezénylõkkel már 1340-ben, azaz 2 évvel a Hamburg és Nürnberg között, utasok továbbításával foglalkozó legelsõ kocsi-posta járat berendezése után találkozunk. A "posta" hivatalos kifejezés azonban csak a 14-dik század végével (1493-ban) I. Miksa császár adomány levelében találtatik legelõször, midõn Taxis Jánosnak, az "udvari posta vezérség" adományoztatott. A postamester elnevezése pedig a Taxis-féle postáknál 1503-ban vétetett elõször gíakorlatba.

Németországban a 15 század vége felé egy-egy posta-küldöncznek város vagy mezõvárosba való megérkezése rendesen öröm ünnep volt; csengetyûje vigan szólamlott meg az utczákon, s fiatal és öreg egyaránt sietett kitudni az élõ "hírlapt"-tól, hogy mennyire verik Törökországban a népek egymást. Az 1615-ik évtõl kezdve a levélküldönczök (Metzgerbriefboten) a csengetyû helyett a kürtöt használták, azaz a mai posta sípot.

A posta elnevezése alatt jelenleg azon intézeteket értjük, melyek írott és nyomtatott közlemények, kissebb súlyu és terjedelmû tárgyak és azonkívül utasoknak rendes, biztos és lehetõleg gyors szállításával foglalkoznak, valamint posta néven szokták nevezni a posta-ut mentében levõ állomásokat is. A posta használata - egyelõre meghatározott ár mellett - az ujabb idõben mindenkinek meg van engedve.

A osta az államkormányzatokra nézve nélkülözhetetlen, mert annak segélyével érkeznek a gyors tudósítások az állam minden részébõl, általa küldetnek mindenfelé a parancsok és az eszközöl a hatóságok között is gyors összeköttetést.

A nyilvános használatnak átadva a posta gazdag jövedelmi forrássá vált, és ezért a kormányzatok legtöbb országban a jövedelem fokozásán dolgoztak, azonban a legujabb idõben - és pedig legelõször Angolhon - arról gyõzõdvén meg; hogy a posta nemcsak a kereskedelem és ipar, hanem a közmûvelõdésre is hatalmas befolyással van; a posta-hivatalokat mindenki által lehetõleg hozzáférhetõ helységekben rendezik be, és kevesebb gondot fordítanak annak kizárólagos jövedelmezõségére.

A postai szállításnál a biztonság és gyorsaság játsza a fõszerepet - a gyorsaságra nézve pedig az utak és továbbító eszközök is hatalmas befolyással vannak.

A posták berendezései a legrégibb idõtõl fogva korunkig a különbözõ országokban lényegesen különböztek egymástól, magától értetõdik, hogy az egyes népek mûveltségi állapota, éghajlat, háboruk, földrajzi viszonyok, ipar és kereskedelem valamint az ujabbkori találmányok mint a könyvnyomda, vasut, gõzhajó, távirda stb. lényegesen megváltoztatták azt.

A posta csak a jelen században volt képes a tökély ama fokát elérni, melyen az ma a civilizált államokban áll.

Következõ fejezet Tartalomjegyzék