I/2. A posta-ügy történeti fejlõdése


A postaügy fejlõdési történetében 3 korszakot lehet megkülönböztetni. Az elsõ azon idõközre terjed, melyben ezen intézmény elsõ jelenségei találhatók, ezen korszakban a posta legfõképen állami (és csak ritka esetben magán) czélra használtatott. A második korszak - mely körülbelül a 18-ik században vette kezdetét - már a magánforgalom emelését és fejlesztését tûzte ki feladatul, és ennélfogva habár lassan és tökéletlenül, mégis a forgalom szükségleteihez képest vplt berendezve. A harmadik korszakban és pedig századunkban a posta intézetek már nemzetgazdászati és kereskedelmi világ intézeteknek tekintetvén, általánosan igen sok történt azoknak czélszerûsége és egyöntetü szervezésére nézve, részint az egyes országok között kötött posta-szerzõdések, részint a hosszas küzdelmek és számtalan akadályok legyõzése után létre jött, és földünk legnagyobb részét magában foglaló világposta-egylet által, melynek irányelve és feladata az összes emberiségnek - a magán forgalom állandó és rendszeres közvetítése czéljából - egy általános, egységes, könnyen hozzá férhetõ és olcsó organismust nyujtani.

Ha tekintetbe vétetik, hogy a föld felületébõl még most is mintegy 600.000 négyszög mértföldnyi tér ösmeretlen, melybõl 390.000 négyszög mértföld a déli sarkvidékre, 140.000 az északi sarkvidékre és 700.000 Afrika belsejére jön, ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy Amerika felfedezése 1492-re, Ausztráliáé 1521-re s számos ösmeretlen földrészeké az ujabb idõkre esik, igen természetesnek fogjuk találni, hogy az általános posta ügynek eredete és legrégibb története az ó világban vette kezdetét.

A postának történelme egyuttal a mívelõdés történelmének egy része. A szükségesség, híreket a távolba is közleni, bizonyára oly régi mint az emberi nyelv, hanem azon szokások, melyekkel e hírek közvetítése és szállítása eszközöltetett, feltünõen változott a korral.

Legelõször is emberek használtattak hírek közvetítésére s az elsõ rendes postai közvetítések, királyok és fejedelmek küldöncz intézetei voltak, kik nagy országaikat kezdetben szóbeli, késõbb pedig írásbeli parancsokkal kormánypzák.

Az egyptomiak és chinaiak voltak vala azon legrégibb népek, kiknél ily posták legelébb fennállottak, az izraelitáknál is találunk futárokat említve, s az ótestamentom a"midiani küldönczök"-rõl beszél, kik tevéken nyargaltak, valamint Salamon gyorslábú küldönczeirõl is.

A rendes posta közlekedés elsõ nyomai a régi perzsa birodalomban voltak észlelhetõk, hol Xenophon szerint már Cyrus (Kr. sz. e. 560 évben) és Darius Hystaspis alatt, egy napi ut távolságnyira elosztva berendezett, és nyergelt lovakkal várakozó gyors futárok, - kik fel voltak jogosítva utközben, kimerült lovaikat bárki lovával felcserélni, - a királyi parancsokat a legközelebbi futárnak vivék. Az aegaei tengertõl Susa fõvárosáig 111 csinos épületû állomás volt felállítva. Ezen intézmény oly kitünõen volt szervezve, hogy Susától - Sardesig (337 német mértföld) 6 nap alatt ért a hír, 1 órára 2 1/2, egy napra 56 mértföldet számítva. Hasonló berendezéssel bírt China és a Mongol birodalom, és Nagy Sándor alatt Egyiptom is.

A perzsáknál Darius Hystaspis alatt a hírek távjelzés által is lettek továbbítva, u. i. az egész birodalom területén bizonyos távolságban, magaslatokon vagy e czélra különösen épült tornyokban õrök voltak felállítva, kik részint jelek által, részint kiáltva szájról-szájra adták tovább-tovább a fontosabb híreket, mikrõl a király tudomást akart szerezni. E hírt adó és vevõ egyéneket "a király fülei" névvel ismerték és valóban csodálatraméltó, hogy ily módon a 30 napi ut távolságnyi hírek egy nap alatt érkeztek meg.

A perzsák különben a tûztávjelzést is használták, mely égõ fáklyáknak lobogtatásából állott.

A görögöknél a távjelzés háromféle módját ismerték; ezek a hang-, fény- és víztávjelzések.

Görögországban lovas küldönczök nem voltak használatban, hanem némely köztársaság idejében kengyelfutókat vagyis gyalogfutárokat (hemodrom) - rendes állomási váltakozás nélkül - tartottak. Ezen futárok lovat soha sem használtak és hihetetlen gyorsasággal és kitartással futottak. A történelem feljegyezte nehány ily gyorsfutár rendkívüli képességét és ügyességét. Egy Philippides nevû futár (Cornelius Nepos szerint) egy éjjel és egy nap, tehát 24 óra alatt Athenbõl Lakedemonba, azaz 31 német mértföldet futott azért, hogy a spartaiakkal tudassa a perzsák közeledésének hírét. Nagy Sándornak Philoniden nevû futárja egy különösen fontos alkalommal, kilencz óra alatt 30 német mértföldnyire haladt. A legkitünõbb volt azonban Ludas, ki oly gyorsan futott, hogy lábának nyomait a homokban sem lehetett észrevenni.

A régi francoknak (200 évvel Krisztus elõtt) lovas küldönczeik voltak, kik a nevezetesebb eseményeket 3 óra alatt 40 mértföldnyi távolságra is jelentették, hanem csak a rómaiaknál és pedig Augusztus alatt, - ki a kocsikat is legelõször behozá (Kr. sz. e. 30. évben) - látjuk a régi perzsa intézmény utánzását és tovább fejlõdését - "cursus publicus" név alatt. Az országutak hosszában állomásonkint küldönczök, lovak, kocsik voltak elhelyezve és készen tartva, ugy hogy a tudósítások Rómából a birodalom nevezetesebb pontjaira és viszont, igen gyorsan érkezhettek.

Augusztus ilyen móddal Tiberius levelét Ázsiából 20, Pannoniából 5 nap alatt nyeré. Ezen posták feje a császári testõrség ezredese volt. Ezen berendezés egyuttal a tisztviselõknek hivatalos utazásoknáli gyors továbbítására is szolgált. Konstanstin alatt különös engedély mellett azok használata magánosoknak is engedélyeztetett.

Megjegyzendõ még, hogy a rómaiaknál galambposták is voltak használatban. (Krisztus születése elõtt 42. év.)

Az egész római birodalmat átszelt uti hálózat legnagyobb kiterjedésének idején, Antonius császár alatt 53.000 római vagyis körülbelöl 10.000 földrajzi mértföld hosszu volt, és Rómát mint központot a birodalom legszélsõbb részével is összeköté.

Julián alatt (Kr. sz. u. 363) 10.000 postaügynök létezett.

A római posta-ügy fejlõdésének tetõpontját 380-ban (Kr. sz. u.) érte el.

A posta intézmény fenntartási költségeit a provincziák fedezték, mely oly nagy kiadás volt, hogy a közel vidékeket volt képes elszegényíteni.

Hadrián a posta szolgálatra szinte igen nagy gondot fordított. A posta menetek 3 nemüek voltak, ugyanis voltak közönséges postajáratok, gyors postajáratok, és az igen sürgõs esetekben rendkívüli postajáratok.

A régi rómaiaknál kétféle posta állomások voltak a fõ posta utakon u. m.

  • 1.) a realis-ek (mutationes) és
  • 2.) a tulajdonképeni állomások (mansiones).
    Mind a két helyen nagyszámú fogat és hátasló volt elhelyezve a szükséges táplálékkal együtt, és pedig az állomásokon 40 ló és szamár állott a szükséges különféle kocsikkal, a realis vagyis ló váltó állomásokon rendszerint feleannyi. A relais-eknél cspán lovat váltottak és azután az utazás tovvább folyt, az állomásokon ellenben kezdetleges szállodák is voltak berendezve, hol az utazók megháltak, vagy hosszabb idõig is tartózkodhattak. A postalegénység katonailag volt begyakorolva és fegyelmezve. Midõn Theodorius császár 493-ban az olasz területet birtokába vette, már itt is talált posta-intézeteket.

    Theodorius után a posták ismét elhanyagoltattak. s a római birodalom felbomlásának idõszakában a kocsi-posta intézmény - mely oly szép fejlõdésnek indult - teljesen megszüntettetett. Ezután a történelem igen sokáig nem tesz említést a posta közlekedés e nemérõl és teljes 300 éven át nem is voltak kocsiposták felállítva.

    Nagy Károly alatt (807-ben) egész Francziaországban találtatott posta berendezés, mely azonban halála után nyomtalanul eltünt. Az osztrák és a magyar birodalomban a 380-ik évtõl egész a XIII. századig nem találunk a posta intézmény történelmi nyomaira.

    A 9-ik században Német-, Franczia- és Olaszországban lovas-posták rendeztettek be, melyek azonban csak állami czélokra használtattak és nem is voltak tartósak.

    A keleten szokásba volt galamb posták nem igen jöttek nagyobb használatba. A kereskedés emelkedésével a fõkereskedõ városok, fõleg Németországban lovasposták s posta-kocsik által küldötték egymásnak tudósításaikat, s ezek szolgálatában gyakran utazó kereskedõk és nyargaló mészárosok szintén gondoskodtak levelek szállításáról, bizonyítja ezt a németországi mészáros-czéhek czimerét maiglan is díszesítõ posta-kürt.

    A XIII. században a párisi egyetem gyalog-postát használt, mely sebes ügykezelése miatt röpülõ postának hívatott; és melynek czélja volt, - hogy az akkor csaknem egész Európából Párisba tóduló tanulók levelei s pénzei biztosan és rendesen az illetõk kezeibe kerüljenek. XI. Lajos franczia király magán használatára alapitott postákat, melyek már meghatározott mértföld számok szerint rendeztettek, és VIII. Károly tökélyesíté ez intézkedést, mely azonban csak az udvar ügyei mihamarábbi terjesztésére szolgált. Figyelemre méltó, hogy midõn a spanyolok Perut 1531-ben felfedezték, Cuscotól Quitóig 500 mértföldnyire mindenhol gyors futárokra találtak, kik a hírek közlésével a legnagyobb sebességgel foglalkoztak. XIII. Lajos óta fõposta ellenõrök és fõposta-mesterek igazgatása alatt nagy haladásnak indult a posta ügy, melynek nyilvános kezelése bérbe adatván sok millió jövedelmet eredményezett az államnak.

    Németországban a posta-ügy a XV. században nyert némi kifejlést. Az elsõ a ki Tyrolban az ügyek gyors postai közlésével foglalkozott I. Roger thurntaxis - s valsassinai gróf volt. Ennek fia Ferencz I. Miksa császár alatt oly postát állított fel, mely állomásonként Bécsbõl Brüsselbe ért, és e körüli érdemei elismeréseül 1552-ben fõpostamesteri rangra emeltetett. Hogy V. Károly birodalma legtávolibb részeibõl is rövid idõ alatt mindenrõl tudósítassék, Thurn és Taxis Leonhard által állandó posta vonalt állíttatott Lüttich, Trier, Speier, Rheinhausen, Württemberg, Augsburg, Tyrol és Olaszország között. 1595-ben Taxis a birodalom fõpostamesterévé neveztetett ki, s e méltóság átvitetett bárói, grófi s herczegi örököseire is, bár számtalanszor megtámadtaték kiváltságuk, mely a városok s rendek jogaiba, - fõlege eleintén - sértõleg hatott. Ujabb idõben, különösen 1816. óta nagy mértékben tökéletesíttetett a posta ügy-kezelés, különösen mióta 1821-ben Poroszországban (mely Taxist a poseni Krotoschin herczegséggel kármentesíté) behozták a gyorspostákat, mely példa nemsokára mindenütt követésre talált, és a szekerek kényelmesebb szerkezete által a szekér-posta is sokat nyert.

    Mexicoban Cortez Nándor 1522-ben már jól szervezett postákat lelt. A német lovagrend posta intézménye 1380-ban már jól volt szervezve. Magyarországon 1439-ben futár szolgálat volt berendezve, 1559-ben pedi állandó posták rendszeresíttettek.. Anglia elsõ postái 1471-ben lettek ujonnan szervezve. Bécs és Bécs-Ujhely között 1240-ben valóságos posta-járat lett berendezve és a bécsi egyetem küldönczeivel a 15-ik században találkozunk. Dániában 1624, Svédországban 1636, Norvégiában 1611, Oroszországban 1630-ban, az Északamerikai egyesült államokban 1672-ben találjuk az elsõ postákat.

    Lengyelországban eleinte a nemesek kötelessége volt a királyi rendeletek továbbításáról gondoskodni, IV. Wladislaw azonban 1647-ben rendes postákat rendszeresített, melyek elõször a szászok, késõbb a németek módjára kezeltettek.

    Az egyes és jelenleg is fenálló államok postáinal történelme külön-külön fog azok fejlõdési mozzanata és statistikájával együtt tárgyaltatni a második részben.

    Az egész világon jelenleg mintegy 50 posta igazgatás áll fenn, és az 1874-iki összes levélforgalom 3300 millióra tehetõ. Ebbõl esik

    Európára 2355 millió levél
    Amerikára 750 millió levél
    Ázsiára 150 millió levél
    Afrikára 25 millió levél
    Ausztráliára 20 millió levél

    Ezen levelekbõl, - melynek súlya legalább 33 millió kilogramra számítható - egy napra 9 1/4 millió. és minden másodperczre 100 drb. jut. Ha a föld lakosságát 1300 millióra számítjuk, akkor minden egyes lakosra évenként körülbelõl 3 levél esik.

    Európának naponként csak minden 46-ik lakosa ír levelet. Európában 1874-ben 43.000 posta-intézet volt, ebbõl Nagybrittaniára 12.000, Németországra 7500, Francziaországra 5500, Ausztriára 4900, Olaszhonra 2600, Magyarországra 1930 esik. Az Európai posta személyzet 180.000-re tehetõ, ebbõl 33.000 Nagybrittaniára, 27.000 Frankhonra, 60.000 Németországra, 13.000 Ausztriára és 4000 Magyarhonra jut. E szerint Németországra esik legtöbb, hol minden 660-ik lakos, postahivatalnok.

    Posta-gõzhajó által legészakibb részen a Nord Cap és Reyjkjavik (Islandban), - és a legdélibb részen Cap Horn és Uj Seeland érintetik.

    1874-ben Anglia minden lakosára 29 levél, Svájra 20, Németországra 14, Francziaországra 12, Ausztria-Magyarországra 5, Oroszhonra 1/2 levél esett.

    1873-ban egy posta-intézet esett:

    hol? lakosra Ξ kilométer területre hol? lakosra Ξ kilométer területre
    Svájcban 1019 16 Amerikai Egy. államok 1160 23
    Nagy-Brittania 2548 25 Németalföd 2562 23
    Norvégia 2655 476 Würtemberg 3719 40
    Luxemburg 4115 54 Dánia 4239 91
    Bajorhon 4285 67 Ausztria 4866 72
    Németbirodalom 5757 74 Svédhon 6631 635
    Frankhon 6723 98 Portugália 7329 156
    Spanyolhon 7652 227 Magyarhon 8053 168
    Olaszhon 9538 105 Göröghon 10.799 371
    Belgium 10.847 63 Oroszhon 23.351 1711
    Szerbia 25.989 854 Oláhország 64.286 1733
    Egyiptom 113.636 25.863

    1873-ban a nyers (brutto) bevételbõl felhasználtatott

    Spanyolhonban 54,71 % Ausztriában 83,55 %
    Oroszhonban62,11 % Dániában86,96 %
    Belgiumban 65,48 % Olaszhonban 88,78 %
    Frankhonban 65,92 % Bajorhonban 91,06 %
    Németalföldön 66,10 % Svédhonban 91,90 %
    Göröghonban 75,12 % Svájczban 93,75 %
    N.-Brittaniában 79,90 % Magyarhonban 94,98 %
    Német birodalomban 81,57 %

    1873-ban a posta bevétel Norvégiában, Egyiptomban, Luxemburgban, Szerbiában és az Észak-Amerikai Egyesült-Államokban kisebb volt a kiadásnál.

    1875-be egy postahivatalra esett lakosok száma volt:

    Ausztria-Magyarországban 5888 Bajorhonban 4285
    Svájczban 1019 Német birodalomban 5388
    Norvégiában 2288 Svédországban 6631
    Angolországban 2548 Francziaországban 6786
    Németalföldön 3135 Olaszországban 9538
    Würtembergben 3718 Görögországban 10.799
    Dániában 4307 Belgiumban 10.846
    Oroszországban 26.353

    1875-ben egy lakosra esett levelek száma következõ volt.

    Angolhonban 30,7 Dániában 8,8
    Helvétziában 28,0 Frankhonban 8,5
    Németországban 13,6 Osztrák-Magyar-birod. 8,4
    Würtembergben 12,5 Olaszhonban 3,6
    Belgiumban 11,9 Északamer--Egy.-Állm. 19,0
    Németalföldön 11,5 Ausztáliában 16,0
    Bajorhonban 11,3

    A posta-forgalom legészakibb állomásai Hammerfest (Norvégia legészakibb városa Kvaloe szigetén) és Reykjawik (Islandban). A legdéliebbek Sierra del Fugo (Amerika legdélibb csúcsa) és New-Zeeland.

    1844 elõtt a tengeren túli levelek és küldemények minden országban a franco kényszernek voltak alávetve és ugyanazon évben még több európai országban az élelmi és csemege czikkek kisebb illetékért szállíttattak a posta-intézet által, mint egyéb tárgyak.



    Következõ fejezet Tartalomjegyzék Elõzõ fejezet


    Copyright © 1998 Toldy Lajos
    tlaloc@freemail.c3.hu