Levél alatt a távollevõkhöz intézett írásbeli közleményeket értjük. A legrégibb idõkben a görögök és rómaiak fahéjak és fatáblácskákra írták leveleiket. Késõbb e czélra viasszal bevont táblácskákat használtak. Midõn pergament lapokra kezdettek írni, akkor a rómaiaknál a levelek könyv alakot nyertek és egy fonállal kötötték keresztül, melyeknek csomója terra vagy creta asiatica pecsételõ földel vagy pedig viasszal bevonatott, melyre a nyelvel megnedvesített pecsételõ gyûrû nyomatott.

A régi rómaiak és görögöknél a levél író neve nem a levél alá, hanem a feliratba íratott, és pedig a czímzett neve elébe.

A görögök az aláíráshoz rendesen egy szerencse kívánatot csatoltak, késõbb a levélírás éve és napja is bejegyeztetett a levélbe.

A legrégibb levél vagyis az elsõ levél, a történelem szerint öregebb Stabrobrates ind királytól az assyriai Semiramishez lett írva.

A nyugati népek híres embereinek levél gyüjteménye bár terjedelmes és gazdag, a keleti népeknél azonban a rendkívüli nagy számú levélgyüjtemények úgyszólván a keleti irodalom képviselõi.

A híresebb és érdekesebb arabs levélgyüjtemények közzé tartozott a 8-ik században Salaheddin Effendi és 1517-ben Mohamed Abdul Hassan Albekri levélgyüjteménye. A törökök levélgyüjteményei azonban az arabok és persákét igen nagy mértékben felülmúlják.

---

Következõ fejezet Tartalomjegyzék Elõzõ fejezet