A postai kiváltságok és szabadalmak alatt a posta és a postabeliek részére legfelsõbb helyeken engedélyezett azon különös és kizárólagos jogok értetnek, melyek a nyilvános postajáratok és egyidejüleg a közjólét, valamint a közlekedésügy érdekében; - nem pedig a postai személyzet tekintélyének emelése czéljából lettek adományozva.

A postai szabadalmakat nemcsak a postai személyzet és postai tárgyak, hanem a postát igénybe vevõ utazó közönség is élvezi; elõbbiek azon idõ alatt, míg közvetlen vagy közvetítve a postai szolgálatot teljesítik, utóbbiak pedig míg a nyilvános postajáratot használják, - legyenek akár a posta-uton, akár a posta-állomási vagy lóváltási helyeken.

Ezen kedvezményekbõl kizáratnak azon utazók, kik bûntett miatt az igazság büntetõ keze elõl a postajáratokon szándékoznak menekülni.

A posta-ügy az uralkodó fejedelmek egyik legfõbb jogai közé tartozik, és a ki a 17 és 18-dik században annak kiváltságai ellen vétett, az a legtöbb európai államban az udvari posta törvényszékeknek volt alávetve, mely által letartóztatott és elitéltetett (cum Derogatione omnium Instantiarum).

A postai szabadalmak és kiváltságok az évszázadok hosszú során keresztül különbözõk voltak, s bár nagyobb változáson mentek keresztül, mindazonáltal nagy részben máig is érvényesek. Úgy hiszem kedves kötelességet teljesítek, ha az olvasót azon szabadalmak és kiváltságokkal megismertetem, melyekben a posta ezelõtt 128 évvel részesült. Az európai posták kiváltságai és kizárólagos szabadalmait a XVIII-ik század közepérõl egy régi postai mû [Lásd Hecht József 1749. Pozsony "Einleitung zur Universal Europaeischen Post Recht" czímû mûvét.] a következõképpen adja elõ:

1. A posta törvény mindenkire nézve egyenlõen kötelezõ.
2. A posta szolgálatban állók a posta ügyekben a postai törvényhozás alá tartoznak, miért is más törvényhatóság idézése és végzése nemcsak semmisnek nyilváníttatik, hanem az törvénysértésnek is vétetik.
3. A posta épületek és állomások, a postai tárgyak és szerelvények megõrzésére szolgáló szinek és raktárak, postai jószágok és szerek, úgyszintén a postautak a legtágabb kiváltságok és szabadalmakkal láttatnak el, és éppen olyan szent és sérthetetleneknek tekintendõk mint a városi, tengeri kikötõk, erõdök, tanácsházak, sõt akár az uralkodó fejedelem palotája. Ennek bizonyságául a postahivatali és posta-állomási épületekre az uralkodó fejedelem czimere kiakasztandó, a postalegények szolgálati idejök alatt szintoly szinekbõl viseljék a posta-síp, zsinór és ruházatot, minõt az uralkodó fejedelem udvari cselédsége visel.
4. A postának útközben rablók általi megtámadtatása, vagy elveszése esetén, köteles mindenki - kinek errõl bármi módon tudomása van - azt a hatóságnak jelenteni, mely esetben haladéktalanul katonaság, sõt szükség esetén a falvak lakosságának felhasználásával is, - az erdõk, házak és rejtekhelyek a legnagyobb figyelemmel kikutatandók és a gonosztevõk elfogatása és kiirtására nézve minden elkövetendõ.
5. A posta-személyzet, hogy éjjel és nappal szolgálatának kötelességszerüen eleget tehessen, mindennemü lefoglalás, vám-, út- és hídpénz, adó, gyámság, õrség, sánczépítés és katonai beszállásolás alól (mindazon országokban, hol a nyilvános postajárat berendezve van) felmetetik.
6. A posta állomási épületek az úttól ne essenek félre. A postamestereknek a lovak, takarmány és egyéb postai szükségletek beszerzésénél minden alkalommal elvitázhatatlan elsõség adatik, sõt - ha már egy vagy más fél által hasonló adás vevési alku köttetett volna is, a posta-mesterek a felpénz visszaadásával az alku szerinti érték kifizetése mellett azok tulajdonosaivá lesznek, ha a nyilvános posta szolgálat azt igényli.
7. A posta-síp-jelre a posta uton minden utazó és könnyü jármû kitérni, a teherkocsi megállni, a menetben levõ katonai csapat pedig utat engedni - köteleztetik, míg a posta keresztül halad.
8. A posta-legény szolgálatteljesítés közben polgári ügyben le nem tartóztatható, ha azonban bûnügyben elfogatnék, köteles az elöljáróság egy megbízható embert a posta továbbításának czéljából a legközelebbi lóváltó állomásig kirendelni.
9. Ha a posta-legények a nyilvános posta továbbítása alkalmával - elõre nem látható szerencsétlenség következtében, - az uton lovaiktól megfosztatnak, vagy a lovak használhatatlanokká lesznek, szabadságukban áll bármely, az uton vagy mezõn található lovakat lefoglalni, kifogni és a legközelebbi váltó állomásig a posta továbbítására felhasználni. Hogyha pedig a posta-legény a szerencsétlenség áldozatául esett volna, kötelessége bármely legelébb érkezett utazónak az elmaradt postát a legközelebbi helység vagy faluig kisérni, onnan pedig az ottani földesúr, bíró vagy elöljáróság köteleztetik a postának a legelsõ posta-állomásig leendõ továbbítását haladéktalanul elõmozdítani.
10. A posta-szolga és posta legényeket szolgálati mûködés és a postajárat közben feltartóztatni, õket túlhajtani, azoknak ruházata, a posta-síp és zsinórral visszaélni, õket zavarba hozni vagy nekik kárt okozni, - a legközelebbi polgári vagy katonai hatóság általi letartóztatás, pénzbírság vagy testi büntetés terhe alatt tiltatik.
11. A közügy és a közönségnek érdekében lévén, hogy a postajáratok a rendes idõben megérkezzenek, illetõleg a rendes kiszabott érkezési idõk megtartassanak, ennélfogva felhatalmaztatnak a posta legények, hogy nedves idõben a mély és rossz állapotban levõ utakat kikerülve (hol feltartóztatva és akadályozva lehetnének) a mezõ és rétekre - a kerítések és akadályok áttörésével - kitérhessenek és jobb utat kereshessenek. Ha ez által a földbirtokosok károsodva lennének, ezen kárt maguknak tulajdonítsák, mivel kötelességök lett volna az országos és postai pátensek értelmében, ily rossz utakat használható állapotba helyezni és fenntartani.
12. Zárt helyeken, melyeken a posta keresztül megy és melyek ki nem kerülhetõk, az érkezõ rendes postáknál (ha az érkezési óra ösmeretes) a kapuk a posta-síp jelre minden tétovázás nélkül kinyitandók. Kötelességévé tétetik a hatóság és parancsnoknak az iránt intézkedni, hogy a kulcsok elhozásával sok idõ el ne vesztegessék, nehogy a postajárat ez által késedelmet szenvedjen a közügy kárára. Azon várak és erõdökben pedig melyek éjjel zárva tartatnak, az éjjeli záróra után érkezõ posta, egy a kapu felett vastag sodronyból alkalmazott készülék segítségével az õrségi tiszthez, s onnan a hatósághoz juttatandó.
13. Mindezen elõjogok és kiváltságok a helyi körülményekhez képest a vizi posta járatokra is kiterjesztetnek, miért is a posták bizonyos órákban a tengeri kikötõkbe is behatolhatnak.

A régi postai viszonyok megvilágítása végett, még néhány régibb keletû fejedelmi kibocsátványt fogok rövid kivonatban közölni.

III. Ferdinánd választott római császár Bécsben 1637. év augusztus 12-én egy patenst adott ki, mely kötelezõvé teszi a (nagy költség és fáradsággal meglehetõs jó karba jutott) szent római császári posta használatát mindenkire nézve, és a mellék küldöncz járatok tartását és használatát megtiltja (mint a minõk hetenként kétszeri járattal Nürberg és Augsburg között is be voltak rendezve, melyek a leveleket nemcsak a két végpontig, hanem a közbe esõ állomások közt is továbbítottak és leadták, sõt külföldre szóló leveleket is elfogadtak továbbítás végett, e czélra a városokban házakat felállítottak és felszereltek stb.) és bárminõ visszaélések a posta jog (regale) megóvása czéljából szigorúan fognak büntettetni. Ennélfogva Taxis grófnõ mint kiskorú fiának a fõ és örökös posta-mester gróf Taxis Claudius gyámjának megengedtetik, hogy szolga és tiszti személyzetével a hatóságok közremûködése mellett a visszaéléseket meggátolja, illetõleg beszüntettesse, a letartóztattatáson és a nálok található holmik elkobzásán kívül, ezen rendelet megszegõi még minden egyes esetben 100 forint bírsággal sújtandók (melynek fele azon helység szegényei közt osztandó ki, hol a letartóztatás történt, fele pedig mintegy kártérítésül nevezett Taxis grófnõnek adandó át). Megtiltatott továbbá magánosoknak a posta-síp használata és viselése - letartóztatás a posta-síp, ló és minden velök levõ tárgy elkobzása és azon felül minden egyes esetben 50 arany forint büntetés terhe alatt, mely összegnek fele a szegényeknek, a másik fele pedig a feljelentõnek juttatik.

III-ik Ferdinánd továbbá 1642. január 3-án bocsátott ki egy nyílt rendeletet Bécsben, melyben a birodalom fõrendjeit, katona tiszteket és összes alattvalóit arra figyelmezteti, miszerint elõfordultak oly esetek, hogy a postatartók, azok segédszemélyzete, posta-legények és más a posta személyzethez tartozó gyalog és lovas küldönczök s futárok, a postai szolgálat teljesítése és szállítása közben bántalmazásban részesültek, szándékosan megsebesíttettek, a lovaik erõszakkal elvétettek, azok nehéz podgyászok felrakása által nyomorékokká tétettek, vagy azok egészen agyon lovagoltattak, s ily körülmények között, - ló hiányában - a szent birodalom és örökölt tartományok fontos levelezéseinek továbbítása késedelmet szenvedett. Ezek következtében a fentebb elõsorolt visszásságokat megszüntetendõnek rendeli. Hogy továbbá a postaszemélyzet éjjel és nappal háborítatlanul gyakorolhassa a postakezelést és a postai küldemények minden idõben és minden akadály nélkül továbbíttathassanak, a postai személyzet és posta-épületek mindennemû gyalog- és lovas katonai beszállásolás, õrségi szolgálat, hadi-adó és egyéb terhelmények alól felmentetnek.

III-dik Ferdinánd 2 évvel késõbb egy tilalomparancsot bocsátott ki Nürnberg városa ellen, melyben nevezett város, a saját berendezett postája fentartása és használatától eltiltatik; szigorúan köteleztetvén a vezérpostaigazgató gróf Taxis által berendezett postának egyedüli használatára, és a város utasíttatik legszigorúbb felelõsség terhe alatt, hogy a posta-mesterek mûködése elé akadályokat ne gördítsen.

Ezen tilalomparancs a pozsonyi királyi várban 1646. év november 10-én lett kiadva.

---

Következõ fejezet Tartalomjegyzék Elõzõ fejezet